Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Költeményem

2018-10-02

Búcsúversnek szántam a következő sorokat.

Tiszta szív


Alkonyodik.
Látom a tavaszt.
Virágok burjánzanak,
Fák zöldellnek.
Éled mi zöld, s eleven.
Ég szívem perzselő hava…
Miért mész kedves mama?
Esztendők telnek évről-évre
Már érzem lassan , hogy itt a vége.
De, semmi nem az eleje,
Ha éppen tart,
Mi nem múlhat.
A szeretet.
Eljött az idő ,
Búcsúznom kell e léttől.
Halkan. Csendben. Kedvesen.

Messze száll a képzelet ,
A test. A lélek.
A boldogságot viszont itthagyom nektek.
Fotókon, megörökítve láthatom,
Életem boldog pillanatait,
Melyet magammal viszek .
S őrzök mélyen belsőmben.

Szilárdan, tölgyfaként éltem.
Éledtem .
S jobbá téve mindent, elvesztem.
Kérgek gyűrűi cifrázzák testem, lelkem.
Ím, eggyé válok a természettel.
E gyűrűk,, szívem húrjain, egy-egy csomót formáz
Mely emlékeket szór rám.
Ma is hordom az ezüstöt,
Mi úgy csillog ujjamon,
Mint a legfényesebb égi, mennyei szeretet.
Megleltem a békét itt fent.

Sárga virágok, fehér rózsák díszítik ékem,
Mint a csillagok fent a végtelenségben.
Immár hozzájuk tartozom,
Mint csörgedő folyó a talajon.
Úszok az árral szemben ….
De mégis elsodor.
Kapaszkodót keresek ,
S mégsincs sehol.
Csak a sötétség honol.
Szinte el is tipor.

Látom a fényt.
Csillámló sugarát .
Hívogat.
Mennem kell.
Nincs más megoldás.
Itt e Földön az én időm lejárt.
Zuhatag vagyok.
Mint eső a szélben.
Hattyúként újjászületek egy éjen.
Fiatal leszek .
Újra erős és gyönyörű.
S kitárom szárnyaimat ,
Hogy lássam a Világűrt.
Ha látni akartok.
Ott vagyok.
Csak nyissátok ki szívetek …
Én itt leszek mindig veletek.
Bejárom a világot.
Tenger vizén csónakázok.
Vitorlát bontok.
Evezek.
Az én utam ezzel nem ért véget, hogy elmegyek.
Csak egy kis időre….
Hidd el ! Élhetek!

Hozzászólások (0)